Az elmúlt két évtizedben fokozatosan eltűntek Európában a földrajzi, politikai és kulturális határok, és eközben több millió lengyel, román és bolgár költözött a jobb megélhetés reményében nyugatabbra. A fő úti cél Olaszország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország volt. Az elvándoroltak hazájában mára akut munkaerőhiány keletkezett. A migrációs világszervezet (OIM) szerint az utóbbi tíz évben gazdasági okokból évente mintegy 850 ezer ember menekült Kelet-Európából Nyugatra. Köztük elsősorban hegesztők, szerelők, kőművesek, pincérek, ápolók voltak, de orvosok, tanárok és diákok is szép számban elhagyták országaikat. Az elvándorlás hasznára vált néhány nyugati államnak, így például Spanyolországnak, Nagy-Britanniának, Németországnak, ahol a bevándorlók megfiatalították a lakosságot: 50–55 évről 40–45 évre csökkentették az átlagkort. Románia helyzete rendkívül súlyos, a kivándorolt 3–3,5 millió munkavállaló az ország elméleti munkaerejének harmadát teszi ki. A kormány által az elmúlt hónapokban Olaszországban és Spanyolországban rendezett állásbörzék nem voltak hatásosak. Az utóbbi két évben Kínából kényszerültek munkaerőt importálni, elsősorban a textilipar és az építkezési ágazat szükségleteinek fedezésére. A külföldön dolgozó romániaiak hazaküldenek évi 4–4,5 milliárd eurót, ez a bruttó össztermék mintegy 6 százalékát teszi ki. Az ún. Caritas-jelentés szerint Olaszországban a romániai vendégmunkások képezik a legszámosabb bevándorlói közösséget, amelynek lélekszámát a jelentés készítői 1 016 000-re becsültek. Felmérések szerint az Olaszországban élő romániai bevándorlók egy harmada visszatérne szülőföldjére. /N. -H. D. – T. SZ. Z. : Sürgősen munkásokra lenne szüksége a gazdaságnak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./
